Beszéljünk most a talán leginkább figyelmet igénylő területről, jelesül az egyetemi évekről, itt viszont kétségkívül szükséges megváltoztatnunk a megszólítás fókuszát. Korábban úgy vetettük fel a kérdést, hogy mit tehetünk szülőként gyermekünk tanulmányi előmeneteléért, most viszont úgy érdemes kérdezünk, hogy mit tehet meg immáron felnőtté válva önmagáért az egyetemi világban.
Sorozatunk második cikkében írtunk az egyetemi életet és tananyagot övező legfontosabb anomáliákról, így most megelégszünk annyival, hogy ezt az írást nagy tisztelettel olvasónk figyelmébe ajánljuk. Visszautalás gyanánt annyit érdemes megjegyeznünk, hogy hasonlóan a közoktatás más, korábbi állomásaihoz, ez a terület is minden, csak nem ember- és tanulóbarát, így szinte teljes mértékben rajtunk múlik, hogy miként vagyunk képesek egyrészt helytállni választott szakunkon, másrészt pedig minél hatékonyabban csökkenteni a ránk nehezedő terheket.
Szerencsés esetben már a középiskolai évek alatt gondosan és körültekintően tájékozódtunk az előttünk álló lehetőségekről, és a megfelelően elmélyített önismeret birtokában felelősségteljes döntést hoztunk jövőbeli szakmánk megválasztásával kapcsolatban, így a gimnázium nyújtotta lehetőségek maximális kihasználása által végül jó eredménnyel zárhattuk az érettségi vizsgát. Hazánkat tekintve mindez voltaképpen megkerülhetetlen feltétele annak, hogy úgymond jól vegyük a repülőrajtot, ugyanis amennyiben nem áll módunkban megszerezni az államilag finanszírozott képzési helyeknek valamelyikét, egyetemi életünk kimondottan nehézkessé, sőt mi több, egyenesen kiábrándítóvá válhat. Munkavégzés mellett igencsak szórványosan lehetünk képesek az egyetemi előadásokon való részvételre, és az elmélyült tanulás sem igazán lehetséges a munkahelyi követelményeknek való megfelelés terhe alatt.
Ebben az esetben a megfelelő időbeosztás képezi túlélésünk legsarkalatosabb pontját. Párhuzamosan vinni a munkát és a tanulást lehetséges, amint ezt számtalan példa bizonyítja, viszont minden esetben kulcskérdés, hogy valaki képesnek mutatkozik-e előre tervezni és beosztani idejét, különösen is a vizsgaidőszak során.
Amennyiben előre tudjuk, hogy ezen „felállás” vár ránk, lehetőség szerint ne válasszunk olyan szakot, amely a középiskolához hasonlóan megköveteli az állandó jelenlétet az előadásokon és gyakorlati képzéseken.
Ismerjük képességeinket, szokásainkat, erősségeinket és gyengeségeinket, és ezeknek fényében állapítsuk meg, hogy képesek leszünk-e vállalni ezeket a terhelek és nehezítő körülményeket.
Amennyiben az érettségi vizsga sikeres teljesítése megszerezte számunkra a vágyott helyet, és költségvetésünkbe nem szükséges belefoglalnunk az egyes szemeszterek díját, újabb kardinális kérdésként vetülhet fel a mindennapi lakhatás kérdése:
Kollégium, diákszálló, albérlet…?
A lehetőségek első ránézésre változatosak lehetnek ugyan, néhány szempontot azonban érdemes figyelembe venni. A legtöbb esetben sajnos a szülők anyagi lehetőségei határolják be a választható lehetőségek körét, mégis, érdemes elgondolkodni azon, hogy vajon képesek lehetünk-e elmélyült tanulásra egy amolyan igazi, egyetemi kollégiumi közegben. Ennek eldöntéséhez komoly és alapos önismeretre van szükség, elvégre nekünk kell tudnunk, mennyiben vagyunk képesek koncentráltan és elmélyülten tanulni akkor is, ha szobatársaink mondjuk szórakoznak, isznak, avagy egyéb társas tevékenységekkel múlatják az időt. Mennyire vagyunk elterelhetőek, befolyásolhatóak, avagy meggyőzhetőek egy-egy kellemesebb programnak kedvéért? Kellőképpen összeszedettek, céltudatosak és koncentráltak tudunk-e maradni, akár a társas nyomás ellenére is?
Az alábbi tíz tanács segíthet abban, hogy sikeresen felkészülj az egyetemi évekre, és kihozd a legtöbbet belőlük:
- Még a középiskolai évek ideje alatt tájékozódjunk arról, hogy milyen feltételeknek és elvárásoknak szükséges megfelelni a számunkra szimpatikus területen. Meglehetősen problematikus tud lenni, amikor mondjuk nem sokkal az érettségire való jelentkezést megelőzően derül ki, hogy olyan tárgyból kellene letennünk a vizsgát, amelyre az elmúlt éveknek során nem helyeztünk hangsúlyt. Sokakban például korábban sohasem tudatosult, hogy a választott szakra való bejutáshoz specifikus nyelvtudás, avagy emelt szintű érettségi vizsga szükséges. Ez a különféle felvételi tájékoztatókból általában egyértelműen ki szokott derülni, így lehetőség szerint kerüljük el ezt a szarvashibát.
- Gondoljuk végig alaposan, hogy vajon valóban ezen a területen szeretnénk később elhelyezkedni, vagy csupán azért esett erre a választásunk, mert az mondjuk „jól hangzik”. Konkrét példához nyúlva nem kevesek számára avégett vonzó a pszichológia szak, mert valahol hallották, hogy a pszichológusokat mindenhol megbecsülik, és a szakmában jól lehet keresni, ez azonban sajnálatos módon nem feltétlenül fedi a valóságot. Járjunk utána alaposan az adott szakmára jellemző pályaívek lefutási lehetőségeinek, hogy ne érjen bennünket később váratlan meglepetés.
- Bármennyire is céltudatosak és lelkesek vagyunk, azért figyeljünk arra is, hogy mindig „addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér”. Bizonyos szakmák esetében már egy BA/BSc alapdiplomával is viszonylag biztosan el lehet helyezkedni, míg más területeken még egy ötéves MA/MSc oklevél sem jelent túlzottan széleskörű lehetőségeket. Kevés lelombozóbb eshetőség lehetséges, mint mikor frissen megszerzett diplománk birtokában döbbenünk rá, hogy bizony erősen elkalkuláltuk magunkat, és újabb képzések elvégzésére kényszerülünk egy megbecsültebb pozíció megszerzése érdekében.
- Bár nem egyszer került már szóba, de mégis nem lehetséges elégszer hangsúlyoznunk, hogy a helyes és pontos önismeret megléte számtalan problémától és csalódástól lehet képes megóvni bennünket. Ugyanígy igaz mindez a választott szakmát illető alapos tájékozódásra is. Ismerjük meg önmagunkat, ismerjük meg az általunk választani kívánt területet, ez voltaképpen biztos kombináció a sikeres pályaválasztás érdekében.
- Ha már bekerültünk a felsőoktatásba, tájékozódjunk alaposan a felvehető tárgyakkal kapcsolatban. Sok esetben lehetséges, hogy ugyanazt a tantárgyat különböző oktatók keze alatt sajátítsuk el, akik között nem egyszer komoly és jelentős különbségek érhetőek tetten. Lehetséges, hogy egy-egy fontosabb tantárgy esetében „életet menthet”, ha mondjuk azt egy valóban kiváló, nagy tudású és emberséges oktatónál vesszük fel, és nem mondjuk egy hatalmaskodó tanársegédnél.
- A kreditrendszer, bár elvben jelentős mozgásteret biztosít, sajnálatos módon azonban óriási körültekintést, elővigyázatosságot és szervezőkészséget igényel a benne való biztonságos navigálás. Nem egy (szomorú) esetben előfordult már, hogy az utolsó szemeszter során derült fény arra, hogy bizony elszámoltunk valamit, így pedig akár plusz félévekkel vagyunk kénytelenek meghosszabbítani egyetemi tanulmányainkat. Jelen cikk írója példának okáért még évtizedes távolságban is nem ritkán (rém)álmodik ilyesmiről. Legyünk körültekintőek és pontosak, tervezzük meg előre és alaposan haladásunk ütemét, menet közben pedig állandó jelleggel ellenőrizzük magunkat, szükség esetén pedig korrigáljunk.
- Ne csússzunk meg a szakdolgozattal. Pont. Sok esetben ezen a bukik el egy amúgy mindvégig zökkenőmentesen haladó egyetemi pályaív. A diákok általában alulbecsülik a szakdolgozatra fordítandó idő mennyiségét, és a munkával járó feladatokat és terheket. Válasszuk meg gondosan konzulensünket, hiszen egy-egy felelőtlen, ráérős és lelkiismeretlen oktató akár az egész folyamatot képes lehet elgáncsolni.
- Akármennyire nagyfokú prüdériáról teszünk tanúbizonyságot, ám mégis kerüljük el az alkohol-drog-szex háromságot, és amennyire csak lehet, éljünk kiegyensúlyozott, letisztult, következetes életet az egyetemi évek alatt. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy ne rúghatnánk ki időnként a hámból, azonban a stresszkezelésnek kifejezetten veszélyes módozatát képezi ez a három, amely mint szokás, ha rögzül, voltaképpen egész későbbi életünkre nézve bebetonozhat egy helytelen stresszkezelési technikát.
- Ha tehetjük, sportoljunk, mozogjunk, kiránduljunk sokat az egyetemi évek alatt, tegyünk szokásunkká a fittséget, alapozzuk meg jó gyakorlatainkat az egész későbbi életünkre nézve. A munkahelyek világában sem árt, ha feszültségeinket és frusztrációnkat adekvát módokon vezetjük le, és nem leendő kollégáink életét tesszük pokollá kiállhatatlan viselkedésünkkel.
- Szerezzünk barátokat, alakítsunk ki fontos kapcsolatokat. Ezeknek hasznossága nemcsak a későbbi munkaügyi kérdésekben mutatkozhat meg, hanem már az egyetemi évek ideje alatt. Az élet egyes vetületei megint csak „úgy vannak kitalálva”, hogy egyedül, mintegy pusztán a saját erőnkre hagyatkozva meglehetősen nehezen ugorhatóak meg az egyes mérföldkövek, hozzánk hasonló, értékrendünkben osztozó társakkal azonban mindez sokkalta gördülékenyebbé, hatékonyabbá és szórakoztatóbbá válhat.