Az előző részben arról beszéltünk, hogy miként lehetséges csökkentenünk az óvodáskorú gyermekünket érő stresszhatást a mindennapok során, most pedig rátérünk arra, hogy milyen szempontokat érdemes és fontos figyelembe venni az általános iskolában töltött évek alatt.
Már említettük, hogy a jelenlegi magyar közoktatási törvények egyáltalán nem teszik lehetővé a gyermekbarát oktatási módszerek térnyerését, így szülőként voltaképpen nagyon sok múlik rajtunk, hiszen elsődlegesen mi lehetünk képesek úgy alakítani gyermekünk életét, hogy napjai az iskoláskor nehézségei ellenére kiegyensúlyozottan teljenek.
Írtunk arról, hogy mind a tanítási órák hossza (negyvenöt perc feszült figyelem bizony irreális megpróbáltatást jelent egy hét-tízesztendős gyermek számára), mind mennyiségük (az alsó tagozatban a maximális napi óraszám nem lehetne több, mint öt óra), mint pedig az órák alatt leadott tananyag nem kompatibilis a kisiskolás gyermek fizikális és mentális adottságaival.
Sajnálatos módon azonban ennek kiküszöbölése szülőként nem rajtunk áll, így
abban lehetünk gyermekünk segítségére, hogy a ránehezedő terheket a tőlünk telhető leghatékonyabb módon ellensúlyozzuk és csökkentjük.
- Ne engedjünk a manapság virágkorát érő „különóra-őrületnek”, és lehetőség szerint minimalizáljuk a kötelező tanórákon túli iskolai aktivitásoknak körét. Nyilvánvaló, hogy jelenleg a csapból is azon mantra folyik, amely szerint a különféle sporttevékenységeket, a nyelvtanulást, a számítástechnikát és egyebeket lehetőség szerint minél korábban érdemes elkezdeni, ám ugyanakkor itt is érvényes „a kevesebb olykor több” szabálya. Jusson eszünkbe, hogy normális esetben a súlyemelés sem úgy működik, hogy egyszerre a százkilós eszközzel próbálkozunk. Vezessük be fokozatosan a gyermeket a tanulás világába, mindenek előtt tekintettel személyre szabott adottságaira és igényeire.
- Találjunk módot arra, hogy a gyermek iskolatáskája csakis a legszükségesebb könyveket tartalmazza, és ha lehet, keressünk olyan iskolát, amely gondot fordít erre. Munkám során nem egyszer töltött már el rettenettel, amint egy-egy fiatal „páciensem” iskolatáskáját magam is megemeltem. A gyermek nem málhásló, és nem is igavonó munkagép, és attól a sajnos meglehetősen divatos téveszmétől is meg kellene szabadulnunk, hogy gyermekünk ettől majd „jobban megerősödik”. Mint korábban írtuk, a gyermek fejlődése meghatározott ütemet követ, így csontrendszere ebben az életkorban nem alkalmas arra, hogy nagy terheket cipeljen a hátán.
- Amennyiben lehetőségünkben áll, próbálkozzunk alternatív oktatási intézmények felkutatásával. Ilyen többek között a Waldorf, avagy a különféle művészeti iskolák. Érdemes elgondolkodnunk azon, hogy gyermekünket egyházi fenntartás alatt álló intézménybe íratjuk, még akkor is, ha sem magunk, sem gyermekünk nem mutat affinitást a vallás irányában. Ezek az iskolák általában jobban felszereltek, szervezettebbek, illetve az esetek jelentős hányadában nyugodtabb légkört képesek biztosítani gyermekünk számára, mint a tisztán állami fenntartás és vezetés alatt álló intézmények.
- Legyünk ott valamennyi szülői értekezleten, kövessük figyelemmel gyermekünk tanulmányi előmenetelét. Ismerkedjünk meg tanáraival, tegyünk fel kérdéseket, váljunk naprakésszé a gyermek mindennapjaival kapcsolatban, így tudunk a lehető legjobban segítségére lenni, ám ugyanakkor ne essünk át a másik végletbe sem. Nem szerencsés, amennyiben a gyermek úgy érzi. túlságosan is beleavatkozunk az iskolai mindennapokba.
- Figyeljünk a gyermek egészségi állapotának, illetőleg hangulatának változásaira. Az iskoláskor rendkívüli stresszel terhelt időszak, és a túlságosan erős, avagy időben elhúzódó stresszhatások nem ritkán akár hosszútávú következményekkel járhatnak. Ha úgy látjuk, hogy gyermekünk hangulatában rövid idő leforgása alatt negatív irányú változás következik be, illetve amennyiben ez a változás tartósan fennmarad, feltétlenül konzultáljuk a pedagógussal, szükség esetén kérjük pszichológus szakember segítségét.
- Legyünk nagyon nyitottak és figyelmesek gyermekünk iskolai beszámolóit illetően, és próbáljuk meg feltérképezni az őt körülvevő szociális hálót. Különleges figyelmet fordítsunk a gyermek baráti körére, próbáljuk megjegyezni mindazt, amit velük kapcsolatban elmesél. El kell kerülnünk ugyanakkor, hogy figyelmességünket és érdeklődésünket a gyermek faggatózásként, vagy vallatásként élje meg, és engedjünk nagy szabadságot számára abban, hogy mit is oszt meg velünk.
- Törekedjünk a minőségi szabadidő biztosítására. Jusson eszünkbe, hogy gyermekünk gyakorlatilag ugyanannyi (sőt, olykor több) munkaórát töltött intenzív figyelmet, összeszedettséget és koncentrációt igénylő tevékenységgel a nap folyamán, mint mi magunk a munkahelyi munkánk során. Ahogyan nekünk is szükségünk van a kikapcsolódásra, feltöltődésre és nyugalomra, úgy a gyermek is feltétlenül igényli ugyanezt.
- Bármennyire is erőszakos módon tolja elénk a jelenkori világ mindezt, mégis próbáljuk meg minimalizálni azt az időt, amelyet a gyermek a különféle elektronikus eszközök (televízió, számítógép, mobiltelefon, tablet, stb…) képernyője előtt tölt, ez a típusú fény ugyanis rendkívül kedvezőtlen hatást gyakorol a fejlődésben lévő idegrendszerre. Természetes, hogy nem kell teljes mértékben tiltanunk mindezt, de a józan mérték megtartása rendkívül fontos. Ötéves kor előtt a gyermeknek semmi keresnivalója számítógép képernyője előtt, és ne engedjük azt sem, hogy okostelefonunkat, vagy tabletünket használja.
- Kísérjük figyelemmel gyermekünk érdeklődésének alakulását, és ismerjük fel, ha különleges fogékonyság él benne bizonyos területeknek irányában. Persze motiválnunk kell arra is, hogy az általa kevésbé szeretett tantárgyakat se hanyagolja el, azonban ne várjunk el tőle feltétlen tökéletességet minden vonalon. Ha például kifejezett tehetséget mutat a matematika irányában, ne korlátozzuk az ezzel töltött idejét pusztán amiatt, mert mondjuk biológiából, vagy nyelvtanból is kitűnő eredményt várunk tőle.
- Ahogyan minket, úgy gyermekünket is megilleti a szabadnap, a hétvége. Időzítsük úgy a hét közbeni elfoglaltságokat és a tanulást, hogy a hétvége mindannyiunk számára a pihenés ideje lehessen. Tervezzünk családi programokat, töltsük együtt, egymással az időt (a mindenki számára szükséges énidő biztosítása mellett), és életkorától függően engedjük meg, hogy a gyermek barátaival közösen is kikapcsolódhasson.
- Legyünk türelmesek a gyermekkel. Ahogyan mi magunk, úgy a mindennapok forgatagában maga a gyermek is sokszor lehet feszült, ideges, dühös, avagy éppen szorongó, levert és elgyötört. Az iskolai oktatás során elszenvedett stressz változatos módokon kerülhet kifejezésre. Ezeknek a problémáknak egy része magától elmúlik, míg más esetekben szülői beavatkozás szükséges, megint máskor pedig szakértői segítség igénybevételére lehet szükség.
- Tűzzünk ki együtt célokat, és dicsérjük, jutalmazzuk meg a gyermeket, amikor ezeket eléri. Érjük el, hogy a gyermek számára jutalmazó értékűvé váljanak az iskolai sikerek. Tanuljunk meg együtt örülni a gyermekkel, és kerüljük, hogy a kudarcok súlyát magunk is irreális mértékben tetézzük. Figyeljük és értsük meg, hogy gyermekünket pontosan mivel lehetséges motiválni, e tekintetben ugyanis nagyfokú különbségek lehetnek gyermek és gyermek között.
- Mind a mozgás, mind a zene kiemelten fontos a gyermek fejlődésére nézve. Azt szoktam tanácsolni, hogy mindenkinek el kellene sajátítania legalább egy idegen nyelv és egy hangszer alapos ismeretét, illetve járatosnak kellene lennie egy szabadon választott sportban. Ezeknek elsajátítását már az iskoláskor elején el lehet kezdeni, mindeközben azonban ügyelnünk kell a gyermek túlterhelésének megelőzésére is.